Fáj

Return

Nov 30 óta nem bringáztam, ez milyen már? Igaz, akkor el is ütöttek a Soroksárin, ráadásul hátulról a buszsávban (nem busz, kisteher). De ma végre leporoltam a bringát. Jó, nem szó szerint, mert nagyon mocskos, de legalább tekertem. Jól bejártam a leendő útvonalam, merthogy hétfőtől nincs bérletem és ugye új helyen lakom. Annyian bizonygatták, hogy menjek csak fel végig a budai bringaúton és át az Árpád-hídon és az milyen jó lesz nekem, minek kerülnék pesten blablabla, úgyhogy odafelé azt választottam. Még jó, hogy kipróbáltam, hétfőn reggel anyáztam volna rendesen azt hiszem. Menjen a halál arra, ez nagyon durva. De néha ki kell próbálni, hogy emlékezzek rá, miért is nem szeretem a bringautakat. Ugyanezért néztem meg valamelyik nap egy részt a Jóban rosszban-ból a neten, hogy emlékezzek rá, miért is nem kell nekem tévé. :) Odafelé meg akartam halni, jól eltunyultam, meg a duna melletti szembeszél se motivált nagyon, de hogy csak 10 perccel voltam jobb, mintha Soroksárról jöttem volna, az azért nagyon durva. Ez nem csak amiatt volt, mert nem vagyok formában szerintem, bár sajnos a kilóméterórám elromlott, de tuti, hogy nem ez az ideális útvonal. Arról nem is beszélve, hogy a Margit-híd és az Árpád-híd között milyen megoldások vannak már. Nagyon kevésszer jártam erre, de emlékeztem rá, hogy valami miatt nem szerettem. Jó, azon nem lepődtem meg, hogy csomót kell ide-oda lámpázni, na de mikor a Szépvölgyi után a beláthatatlan kanyarban vezetik át az utat egyik oldalról a másikra (lámpa nélküli átkelő), akkor már határozottan úgy éreztem, hogy ez az életem ellen irányul. Ha nem enged át egy osztrák autós, még most is ott állnék. Utána meg az a bringás felüljáró, majd az Árpád-hídnál a nagy kerülő, hogy felhajts, hát kösz. Utáltam az odautat, nem esett jól. Hazafelé a saját elképzeléseim szerint jöttem, Váci út, Körút, Bocskai, na ezt élveztem! És visszajött a szabadság érzése, ami a legjobb dolog az egészben. Pedig odafelé már teljesen kétségbeestem, hogy kiszerettem a tekerésből, vagy mi van? De szerencsére nem ez történt, hazafelé hatalmas mosollyal az arcomon hagytam magam mögött a combinót :) Ha kitalálom, hogy az Árpád-hídnál a felüljárót hogy lehetne kikerülni, akkor ez lenne szerintem az ideális. Bár híd még mindig marad benne (ez ugye elkerülhetetlen, kellett nekem budára költöznöm :D), de szerintem ha kicsit visszazökkenek, akkor majd nem akarok visszagurulni a Petőfin :D

Puhány vagyoook, kemény jövő hetem lesz, de alig várom!

Albérlet

A héten költözöm!! :)))

Budai leszek, vagy mi. Remélem minden oké lesz. Izgulok ám.

A Puch eladó, ha egyáltalán megveszi valaki, sajnos nem tudom megtartani, pedig már sokba volt :(

Céges karácsony

Ez lesz ma. Pont időben olvastam hozzá ezt a cikket. Nagyjából fedi az én terveimet is, bár szexuálisan nem fogok zaklatni senkit, az tuti :) Viszont a hányás, a karaoke és általában saját magam égetése illetve a feszengés nálam is tiltólistán van. A terv az, hogy idejében lelépek és utána buli a haverokkal. Majd meglátjuk.

update: dec 16 vasárnap

Hülye, hülye, hülye!!!

Ambivalens

Alapvetően nem vagyok ennek a híve, sőt nem szeretem azt se ha mások csinálják, mert úgyse nézem meg, de most törvényt bontok.

Újra a 21. században

Az történt hogy kb négy hónapnyi sötét középkorban élés után meguntam a dolgot és vettem csodás vodás netet. Inkábbb netet, mint tévét. Különben sem vagyok hajlandó nagy, nehezen mozdítható tartós fogyasztási cikket vásárolni, mert nem akarok itt gyökeret ereszteni. Na meg akkor a kábeltévére is elő kellett volna fizetni, mert három csatornáért minek tévé? Meg amúgy is minek? Szóval minden a net mellett szólt. Kivéve, hogy két évre kellett aláírnom ami nem esett olyan jól. Ki tudja mi lesz két év múlva, utálom hogy még mindig engedik, hogy különféle cégek két év hűségre kötelezzenek. De mindegy, ha valami csoda folytán két éven belül sikerülne dobbantani, akkor legfeljebb majd keresek valakit aki átveszi vagy nem érdekel. Na úgyhogy most ez van. Felcsempésztem pár ősrégi posztot amiket a sanyarú időkben offline írtam, bízva abban, hogy előbb-utóbb itthonról is megnyílik újra a világháló előttem..és láss csodát :)

Coming soon

Szőr Pukesz, leánykori nevén Puki úrfi.

Puki úrfi nagyon kedves kis lény. Igazi imádnivaló szőrgombóc. A nevével ellentétben kitűnő higiéniai manírokkal rendelkezik ám. Sehogysem tudtunk megegyezni abban, hogy mi legyen a neve, így általában Szarosnak hívtuk, de az azért mégsem járja, ő ennél sokkal elegánsabb teremtmény. Próbáltunk jellemző tulajdonságai alapján is válogatni a nevek között, de az első hónapban amíg nálunk volt szinte csak aludt vagy a macskaalomban kapirgált. Testvérem szavajárása szerint folyton csak „héderezett”. Innen is látszik, hogy öregszem, eddig még sosem hallottam ezt a szót. Nálunk még a „punnyad” volt a divat. Szóval csak héderezett és kakilt. De mégsem hívhattuk Héder Barnának, mert az olyan furcsa lett volna. Így leggyakrabban Szarosként emlegettük.

Puki úrfi nagyon ügyel rá, hogy a napirendje mindig a megszokott módon teljen. Reggel felkel amikor meghallja, hogy a konyhában vagyok, nyávog, dörgölőzik és a reggelijét követeli. Miután pár perc alatt elpusztított mindent, magasra tartott farokkal kecsesen, mint aki tojásokon lépked, ámde szemmel láthatóan sietősen elindul először lépésben, majd kicsit gyorsabban, végül már szaladva a macskaalom felé és egy jól irányzott ugrással beleveti magát. Ott kicsit szégyenlősen behúzott nyakkal, elvégzi a reggeli rutin második lépését, közben szemmel tartva a terepet, mert azért mégsem járja, hogy egy ilyen arisztokratikus lényt valaki meglessen dolga végzése közben. Ha végzett, elégedetten távozik, felugrik mellém a kanapéra, jóízűen dorombol, dagaszt, dörgölőzik, körbe-körbe járkál, majd megtalálja a megfelelő pózt, lefekszik és rottyan egyet a hasa. Nem pukizik, szó se róla, már a feltételezés is sértő, csak emészt. Na ezért.

A második nálunk töltött hónapban feléledt Puki úrfi és elkezdett nagyon virgonc lenni. Sajnos a reggeli rutin is kibővült. Például azzal, hogy amikor már rég el kellett volna indulnom dolgozni, a szobámban kell vele kergetőznöm, mert mindig beszalad, amint nyílik az ajtó. Mintha cukrot osztogatnának itt. De ennek is megvan az oka. Puki úrfi ugyanis odavan a biciklimért. Rájött, hogy a kerekein kivállóan lehet karmot élesíteni. De meg kell tanulnia, hogy a bicikli az enyém, nem kaphat meg mindent amit akar. Emiatt volt egy kis összetűzésünk is. A szobám az emeleten van és nem nagyon szeretem felcipelni a vasparipát a lépcsőn, főleg mert az előszobában lent kitűnően elfér. Ez így is volt egy darabig, mígnem Szőr Pukesz kiszagolta, hogy a csodálatos kerékpár nevezetű kedvenc karomélesítő alkalmatosság felügyelet nélkül van az előszobában, miközben a gazdi épp az előző napi mulatság fáradalmai miatt dögrováson van, így persze szabadon lehet garázdálkodni és kénye kedve szerint jó hosszasan manikűrözhet az én szemem fényén. Másnap reggel, amikor megláttam munkába menet, hogy defektes az első kerék, persze rögtön ráterelődött a gyanú. Na azóta Puki úrfi miatt mászhatok folyton lépcsőt azzal a nehéz vassal, hogy bevigyem a szobámba, ahova ő már többet nem jöhet be, mert ott már a bicikli lakik. Persze neki hiányzik a kedvenc karomerősítője és folyton megpróbál besurranni hozzá titokban. Egy igazi magára adó macskának mégiscsak manikűröznie kell valahol és neki a legjobb jár. Azóta néha a falat kaparja kínjában (a konyhában a parafát), de valahol meg kell húzni a határt, különben mégjobban a fejünkre nő. De ezzel a rossz szokásával is csak nekem akart jót. Figyel rá, hogy ne lustuljak el. A napi tekerés előtt és után nem árt egy kis kondizás sem. Arról nem is beszélve, hogy reggelente milyen akrobatikus mutatványokat tudok már bemutatni, miközben próbálok élve lejutni a meredek lépcsőn. Már többször gondoltam arra, hogy még a szobámban felveszem a bukósisakom, mert sosem lehetek benne biztos, hogy egy darabban leérek és elég kellemetlen lenne betelefonálni, hogy ma nem tudok bemenni dolgozni, mert leestem a lépcsőn a biciklivel, ja és a kutya megette a leckém. A múlt héten például kétszer is megcsúsztam lefelé. Időnként még ő is nehezíti a pályát azzal, hogy a lábam alá szalad cipelés közben. De ő csak jót akar, minél éberebben indulok itthonról, annál jobban odafigyelek menet közben és nem a Soroksári úton kezdek majd el ébredezni amikor elhúznak mellettem a tehetautók hetvennel. Mondtam én, hogy egy csupaszív jószág.

Puki úrfi vérbeli arisztokrata létére, szeret furcsa helyeken aludni. Igazi különc. Például egyszer hosszas keresés után a szennyestartóban találtam meg, ahol kómába esve aludt (nem az én szennyestartóm volt). De előfordult már olyan is, hogy a testvérem hónalja alatt aludta az igazak álmát. Sőt a koszos zoknikért és a lábakért is rajong. Nem, nem drogfüggő, csak furcsa ízlése van, de ebben semmi különös nincs.

Amiért a legjobban szeretjük az az, ahogyan alszik. Folyton ráfekszik valamelyikünkre, odabújik, fészkelődik, feldobja a négy lábát az égnek és fordított szupermenpózban húzza a lóbőrt. Puki úrfi igazi barát a bajban, olyan kedes, hogy egy igazi whiskas macskára se cserélnénk el. Ami a legjobb benne, hogy alkalmazkodott a környezethez, nincsennek nagy igényei. Kedvenc játéka egy hajgumi, van egy madzagja is, de ajándékba kapott egy igazi macskajátékot is, na azért van oda a legjobban. Egy gumin lógó szörgombócról van szó. Nagyon vigyáz ám rá, ha befejezte a játékot, mindig elrakja a helyére. Csak kár, hogy olyan helyre, ahonnan utána elég nehéz kiszedni. De egy szavunk se lehet rá. Csak kár, hogy a macskaalmot nem takarítja ki maga után. Na meg az is, hogy a gatyánk is rámegy, annyi almot kell venni. Hiába, a személyes higiéniára nagyon ad. De megéri.

2007 szeptember 22. Critical Mass, autómentes nap

Az egész nap egy hatalmas rohanás volt. Minden reggel kezdődött, amikor kitaláltam, hogy én még összefutok a barátnőmmel, hogy kirohanjunk az Andrássyra megnézni, hogy a GKM sátránál tényleg át lehet-e venni a KAMBA ajándékcsomagot. De meg volt beszélve, hogy háromnegyed egykor találkozom a barátaimmal, akikkel együtt megyünk a szervezői gyűlésre. Na itt csúszott el a napom, mert elaludtam, késve indultam, mikor az Andrássyn voltunk, akkor már rég máshol kellett volna lennem és így tovább. Az első esemény ezen a napon az volt, mikor a Stefánián gurultunk be az Andrássy felé és a ligetnél ahogy át akartunk menni a túloldalra egy nő majdnem elütötte a barátnőmet. Épp sikerült még rákiabálnom, hogy álljon meg és így nem lett belőle csattanás, csak nagy fékcsikorgatás. Mikor az egy perces néma csendből feleszméltünk átmentünk végre a túloldalra. A nő még mindig ott ült a kocsiban a kereszteződésben mozdulatlanul. Jó ilyet már láttam, lásd amikor nekem jött egy nő a bringaúton. Leblokkolt ő is. De ami más ebben a történetben az az, hogy ez a nő mikor feleszmélt átkiabált nekünk a túloldalra, de nem azt, hogy hú ne haragudj stb, hanem hogy a zebrán nem szabad biciklizni. Na itt eldurrant az agyam, de ugye siettünk és hogy nyomatékosítsam a mondanivalóm, valami olyasmit tudtam csak visszaüvölteni, hogy ez bringászebra is te szerencsétlen. Ezért később szégyelltem magam mondjuk. Nekem nincs jogsim, de kapásból a következő dolgokat tudtam volna felsorolni neki, hogy miért is ő volt a szabálytalan:

1. nekünk zöld volt
2. szabályosan gurultunk át kis sebességgel a bringazebrán (akár gyalogosok is lehettünk volna)
3. ő kanyarodott
4. villogott a sarkon a sárga vigyázz bringás lámpa
5. zebrát ugye figyelmesen közelítjük meg
6. stb

Akkora nagy bambulás volt az arcán kanyarodás közben, hogy ezért ordibáltam rá a barátnőmre, hogy álljon meg, mert látszott, hogy az autós esze valahol máshol jár. Szóval így kezdődött nekünk az autómentes nap.

Rohanás ki a Pázmányra, közben hívnak a többiek, hogy ők is késnek, de végül kiderült, hogy nem kellett volna rohannunk, mert több mint egy fél óráig nem történt semmi. Ami először feltűnt, hogy milyen kevés szervező van. Sikerült megszerezni a tavalyi feladatunk idei változatát (Király-Izabella). Szerencsére még volt velünk plusz két ember, aki csak kiséret volt, de rávettük őket is, hogy hozzanak pólót és ugorjanak be, úgyhogy három helyett öten voltunk. A várakozásokkal ellentétben nagyon laza volt most a kereszteződés. A rohanás ott folytatódott, hogy annyira beszorultunk, hogy már a Lánchídtól kezdve csak azzal foglalkoztunk, hogy előre küzdjük magunkat, hogy időben el tudjuk foglalni a helyünket. Tavasszal az Andrássy-Izabellán eléggé elfáradtunk (ott dupla létszámmal voltunk, két rendőr és vagy nyolc szervező), nagyrészt a troliátengedések miatt. Erre számítottunk most is, de meg kellett állapítanunk, hogy nem jár a troli. Ez elég nagy szívás volt azoknak, akik azzal szerettek volna menni, sokan panaszkodtak is, hogy most miattunk gyalogolniuk kell. A rendőrünk azt mondta, hogy elvileg járnia kellene, mi is úgy tudtuk, hogy jönni fog, de nem. Ez akár öngólnak is minősíthető, bár nem hinném, hogy mi rúgtuk, mert nem blokkoltuk sehol a trolit (a keresztbetrolira gondolok az Izabellán, a Király utca más tészta). Elég nyugis volt a CM, volt pár hülye minden oldalról, pl Király utcán a több tízezer emberrel szembe bringázó visszafordult bringások, hogy a saját házunk táján kezdjem a felsorolást, alig hittem a szememnek. Volt egy csöves kinézetű gyalogos, akinek mondtam, hogy pár perc türelmet kérünk és máris átmehet, levettem róla a pillantásom és már az út közepéről kellett visszarántanom, mielőtt elütötték volna. Mikor kérdőre vontam, mondta, hogy zöld lett neki a lámpa és gondolta, hogy csak nem ütik el.. Egyébként azzal, hogy megint nem kapcsolták ki a lámpákat megint meggyűlt a bajunk. Az autósokat alig lehetett meggyőzni, hogy induljanak el adott esetben pont pirosban (pedig rendőr irányította őket), a gyalogosok amint zöldre váltott a lámpa meg akartak indulni, úgyhogy kicsit kaotikus volt. Ez tavaly is probléma volt már. Volt egy feltunungolt sportautó (talán kék), aki jó messziről jött bőgő motorral és jó gyorsan az Izabellán és feltételezem, hogy zöld volt neki, mert nem úgy nézett ki, hogy ő ott most meg akar állni, hiába állt ott a rendőr. Pont akkor engedtük volna a bringásokat, mikor az egyik társam mutatta, hogy várjak, mert ennek nem biztos, hogy fel fog tűnni, hogy nem mehet át. Négy szimpatikus ember ült benne, ők egyébként még egyszer jöttek erre, akkor is nagy sebességgel, megálltak a kereszteződés közepén és kérdeztek valamit a rendőrtől. De összességében nem volt nagyobb probléma, sokkal nyugisabb volt most a meló, mint tavasszal. A bringások is jobban tűrték, hogy sokszor megállítottuk őket, bár most igyekeztünk a munkánkat jobban összehangolni az egy kereszteződéssel lejjebb dolgozókkal. Úgyhogy ez is megvolt és megint nem okoztam tömegkatasztrófát, úgyhogy elégedett vagyok. Bár be kell, hogy valljam, hogy egy tükröt lekoccoltam, de nem lett semmi baja. Különösebben nem kerültem katartikus állapotba ettől a CM-től, nem volt Batucada, én még Kisembert se láttam/hallottam, rövid is volt, kicsit talán unalmas is. Közben a haverok ott dekkoltak velünk a kereszteződésnél, egyikük hirtelen meginvitált egy házibulira, pedig szent elhatározásom volt, hogy bizonyos likviditási problémák miatt nem megyek utána sehova, de erre nem lehetett nemet mondani. Gyorsan kitekertünk a menet után a ligetbe, kicsit megemeltük a bringát és rohantam is haza, lerakni a bringát, megfürödni, átöltözni. Na kb akkorra értem haza, mikor már rég el kellett volna indulnom visszafelé, úgyhogy folytatódott az egész napos rohanás. Itt jöttem rá, hogy igazából ennek én vagyok az oka, mert eleve olyan időpontokat beszélek meg másokkal, amiket lehetetlen tartani. Szerencsére a tesóm behozott kocsival a Vágóhídig (figyeled kocsival pfff), így egy kicsit utolértem magam. Mivel este már óránként jár a hév ez nagy segítség volt. A házibuli király volt. Utána még egy irodába is elkeveredtünk sőt reggel azt vettem észre, hogy nálunk is alszik két ember. Aznap négy különböző lakásban voltam :D Igazából ez egy q jó nap volt :)

KAMBA

Jelentkeztem. Kíváncsi vagyok bírni fogom-e. Főleg úgy, hogy ezen a nyáron hétvégi bringássá váltam kb. Na meg azért 50 km oda-vissza (közben 8 óra meló) az mégiscsak 50 km. Eddig 18 volt oda-vissza, ha esetleg volt még valami elintéznivalóm, akkor 25. Na de változnak a dolgok. Úgy tervezem, hogy az első négy napban végig bringával járok (200km), de szerintem ez azért nem fog menni, mert ott van rizikófaktornak a fájós térdem és a műtéti seb is, úgyhogy lehet, hogy be kell iktatnom néhány pihenőnapot majd. Két hét alatt négyszer simán betekerek, de minél hamarabb szeretném teljesíteni. Bár így most pont elpocsékolódik a bérletem, de legalább az újat is később kell megvennem. A következő fizuból viszont mindenképp vennem kell még egy jó lakatot, mert nagyon para otthagyni a bringát. Kettőt loptak el mostanában és ez csak az amiről a cégnél tudok, szóval ki tudja, hogy ehhez még hány vásárlói eltűnt bringa jön hozzá. Jó lenne tudni, hogy ezek mivel voltak kikötve, de ahogy láttam általában sodronnyal. Remélem egy darabig elég lesz még az U-lakat, aztán beruházok egy kryptonite-ba. Múltkor megfogdostam egy futársrác kryptoniteját, volt súlya rendesen és elég meggyőző volt úgy általában. Úgy tervezem, hogy ezt benthagyom a fiókomban majd, úgyhogy csak egyszer kell majd becipelni. Igazán megkérdezhettem volna azt is, hogy hol vette és mennyiért. Gondolom aranyáron mérik, de hátha belefér valami a keretbe.

A próbaúton így mentem munkába:

Oda: Soroksár - Lágymányosi - Népstadion - Stefánia - Városliget - Vágány - Tatai - arról egyszercsak elkanyarodtam nem tudom merre.

Vissza: Duna Pláza mögötti bringaút - Árpád-híd - Hungária - Népstadion - Lágymányosi - Itt felszálltam a Hévre, mert lusta voltam.

DST: 41,256
AVS: 16,7 (az odaúton még majdnem 20 volt)
TM: 2:27:56
ODO: 4567,1

Hévvel azért lehet rajta rövidíteni 8-9 km-t. Ha rendszeresen oda-vissza hévvel mennék, arra ráfizetném a gatyámat is, plusz odafelé az a legjobb szakasz bringával. Visszafelé már nem olyan jó és akkor már jobban fel lehet szállni bringával a hévre, mint a reggeli csúcsban. Így azt hiszem oké lesz. Bár hatodikán lejár a bérletem is és akkor nekem is meg a bringának is jegyet venni, az úgy nem oké. Bérletet meg majd csak akkor veszek, ha gyalog kell mennem. Minél később annál tovább tart majd.

Következő bike to work kampánynál kellene egy cégeknek címzett tájékoztató, olyan hírlevélszerű, amit tovább lehetne küldeni az illetékeseknek és akkor ők fentről hirdethetnék, hogy van egy ilyen kezdeményezés és jelentkezzen sok-sok szorgos dolgozó. Mert így alulról egyedüli (ráadásul nagyon friss, magát még ki nem ismerő) partizánként nem olyan hatékony a dolog. Szerintem amellett, hogy természetesen az a cél, hogy minél több ember bringázzon, nem mellékes az sem, hogy a munkáltatóknak eszükbe jusson, hogy húú itt vannak akik bringával járnának dolgozni, te ezek hol tudnak vajon átöltözni/rendbe hozni magukat meló előtt? És hová kötik a biciklit, hiszen innen mindent ellopnak, nincs rendes tároló sem, nem féltik? Akár csinálhatnánk is valamit, nem kerül sok erőfeszítésbe és még jót is tesz a vállalati image-nak...

Szóval szerintem ez is fontos cél. Pont mint a CM, csak kicsiben. Meg kell mutatni az igényt. És új alternatívát lehet mutatni a többieknek.

bike to work

Hétfőn végre bringával voltam melózni :) A sebem jól bírta, csodálatos érzés volt hasítani reggel. Az első szakasz, Soroksár-Vágóhíd szuper volt! Azt hittem pedig, hogy ez lesz a gyenge pontja a dolognak, de kiderült, hogy ez a legjobb és leggyorsabb rész. Következő a Lágymányosi-Népstadion volt, na ez már lassabb is, meg unalmasabb is (sokat jártam erre régebben) de még oké. Viszont a Stadiontól még mindig nem tudom, hogy lenne a legjobb eljutnom a Duna plázáig. Valószínűleg baromi nagy kerülővel mentem (Stefánia, Liget, Tatai, arról kavirnyászás tovább), de nem volt már kedvem rögtönözni. 25 km volt ezzel az útvonallal (mármint csak oda) és ugyanannyi mintha bkv-val mentem volna. Szerintem meg lehet ezt oldani valahogy 20-ból is, úgyhogy még keresem az ideális megoldást. Ami tuti, hogy a Vágóhídtól (Lágymányosi, pesti oldal) kell keresni a megoldást, mert addig evidens. Gondoltam arra is, hogy onnan tovább a Borárosra, Körút, Jászai, és a rémes dunaparti út a plázáig, de nem tudom, hogy megérné-e. A legjobb persze az lenne, ha a Stadionoktól tudnék menni tovább az Árpád-hídig és onnan Váci, de ezzel meg az a baj, hogy próbálom kerülni a felüljárókat és arra több is van és nagyok is. Azért reggel félálomban munkába menet, nem nagyon hiányoznak ezek. Szerencsére a soroksárin mindkettőt ki tudom kerülni, ráadásul úgy, hogy az útvonal is rövidebb. Még kísérletezek majd, ez így oda-vissza 50 km volt, izomláz (most sokat kihagytam) és ájulásig fáradtság (kb éhgyomorra). 50 km az egy kellemes laza túratávolság, talán még túl laza is, de reggel hétkor 25 km, aztán 8 óra munka és vissza is 25 az már azért határeset. De nem adom fel! Mert megéri :) Ráadásul hazafelé tudok csalni kicsit, ha hévre szállok ;)

Nethiány miatt majdnem lemaradtam olyan fontos infókról, mint CM szervezői gyűlés, bike to work kezdeményezés, úgyhogy hű de mák, hogy mégsem :) Remélem utolsó péntekre is tudok most menni majd. Bonyolult már így az élet, hogy folyton rohanni kell, meg dolgozni. De azért jó is :)

A konklúzió az, hogy hétfőn, szerdán és pénteken (jeans day jee) tutira bringával fogok járni, aztán majd meglátjuk, hogy megy-e minden nap :)

Dupla dátum

Valaki aki ért hozzá leírhatná kommentbe, hogy mit vegyek ki és honnan, hogy ne legyen minden bejegyzésnél duplán ott a napi dátum. Köszi! :)

Helyzetjelentés

Mostanában furcsán állok a különlegesebb dátumokkal. Lásd Júli 4 szakítás, Júli 13 (péntek) műtét, úgyhogy előre számítottam rá, hogy Aug. 20.-án is történni fog valami. Szerencsére már felfelé ívelő stádiumban van a szerencsétlenség-hullámom, úgyhogy ez már azért nem volt az előzőekhez fogható katasztrófa, csak olyan vicces kis izé. Egy durrdefekt. Na de nem akármilyen.

Történt pedig mindez úgy, hogy lett egy macskánk. Nagyon édes, kis zabálnivaló rosszcsont, mindenki kedvence, a munkaneve "Szaros", szerintem ez már rajta is ragad, mert lusták vagyunk kitalálni neki valami normálisat. Egyszercsak észrevettem, hogy ez a folyamatosan doromboló kis dög a bringám kerekén szereti élezni a karmait (nameg persze a kanapén is), így nem volt mit tenni, be kellett vinni a bringámat a szobámba, nem hagytam kint többet a folyosón. Úgyis minimális bútorzattal rendelkezem, így bőven elfér, nem gond. Na de 20.-a az ugye hétfő volt és én hétvégén bringával voltam bandázni és vasárnap hajnali fél négykor értem haza enyhén kimerült állapotban, így valahogy nem volt kedvem felcipelni a bringát az emeletre a szobámba ezért csak beparkoltam vele lent az előszobába, hogy majd ha felkeltem.. Hát ez annyira nem jött össze, mert a nap további részében leginkább csak vegetáltam és a macsek se járkált le, na meg magam sem hittem, hogy a pici kölyök karmaival tényleg képes lenne kilyukasztani a kerekem, úgyhogy nem is érdekelt nagyon. Gondoltam, hogy majd hétfőn végre bringával megyek melózni és akkor úgyis jó ha lent van. Szerencsére hétfőn meggondoltam magam, mert elaludtam, bazi nyomott voltam és azt hittem az idő is rossz lesz. Viszont reggel megláttam, hogy az első kerekem teljesen lapos. Meglepődtem rendesen. Persze utána egész nap amíg dolgoztam arra gondoltam, hogy most ott áll  leeresztett kerékkel a bringa és remélem a külsőm is szétmegy és hogy én mennyire meg fogom nyomorgatni azt a dögöt ha hazamegyek :) Kb másfél éves lehet a bringám és eddig még csak egy nagy tüskés valami volt képes defektet okozni, erre most otthon a kis kölyök macskám megoldotta. Legalább végre megragasztottam a múltkori belsőt is, sőt ezt is sikerült, pedig aggódtam, hogy ezt majd nem lehet, mert több karomnyi lyuk lesz rajta. Nem is volt olyan nagy ördöngősség. Mondjuk kellett hozzá egy kádnyi víz. Remélem tartós lesz valamennyire, mert most foltos belső került bele vissza, mostanában ugyanis költséghatékonyan élek.

Amúgy a bringázás még mindig nem megy annyira, ezen a bandázós hétvégén is odafelé 80%-ban nyeregből kiállva kellett tekernem, az meg ugye nem olyan kellemes. Hazafelé már ültem, de akkor már nem is fájt annyira ;) Viszont másnap kímélni kellett a hátsómat. Jó lenne mostmár azért ha normalizálódna az helyzet a hátsó fertályomon, mert mégiscsak több mint egy hónapja volt a műtét, meddig várjak még? Júliustól alig használtam a bringát, tök gáz. Idén túrázni is csak egyszer voltam, még valamikor húsvét környékén. Mondjuk ősszel még tuti megyünk.

Ma betelt a pohár reggel a metrón, úgyhogy elhatároztam, hogyha belehalok is elkezdek végre bringával járni melózni, mert én többet nem vagyok hajlandó bkv-n rohadni a tömegben és a bűzben és ugyanúgy leizzadva érkezni, mintha tekertem volna, csak akkor legalább jól is éreztem volna magam. Két hete kezdtem itt dolgozni, lassan felmértem a terepet, találtam egy mozgássérült wc-t, ami ugye egyszemélyes és van benne mosdó is, tehát tökéletes az átöltözéshez és ahhoz, hogy kicsit rendbe tegyem magam érkezés után. Mondjuk azért lesz vele macera, de megoldható. Szerintem vasárnap bejárom az útvonalat, hogy merre lenne a legkényelmesebb és leggyorsabb bemenni, persze csak relatív, hiszen végig kell mennem az egész városon nagyon délről nagyon északra nagyforgalmú büdös utakon, de a bkvnál sztem nem sokkal leszek lassabb, ennyit meg megér. A nagyobb baj a bringatárolás lesz. Na ezen aggódok rendesen. Mélygarázsba tudom csak lekötni, de nem túl ideális körülmények között. Viszonylag jó helyre lehetne kötni, oda ahová mások is kötik, csak azt nem viszi az U-lakat. Na meg én azt szeretem, ha szem előtt van, úgyhogy inkább választanám az épület előtti részt, mert úgyis kijárok cigizni és ott csak gyakrabban látnám. Az lenne az igazi, ha a puch-al tudnék melózni járni, de egyrészt az még mindig újpesten van, másrészt azon akkor is nagyon kényelmetlen volt a nyereg amikor semmi bajom sem volt, úgyhogy most nem mernék ezzel kisérletezgetni, főleg nem napi kb 40 km-en. Na meg az azért még mindig nincs tökéletes állapotban, de egy darabig még nem is lesz, mert most erre sem futja.

Melóhely egyébként eddig teljesen oké, jól érzem magam, remélem ők is így gondolják. Még mindig rengeteg nap van fizetésig. Kemény.

Röviden

Mikor az ember azt hinné, hogy ennél rosszabb már nem lehet, rá kell jönnie, hogy de. Volt bazi nagy depresszió, kikészülés, önsajnálat, hazaköltözés a világvégére a káoszba, pénztelenség, állásinterjúk egymás után, visszautasítások, közben kiderül, hogy meg kell műteni, kórház és ennél már tényleg nem lehet rosszabb. Nem is lett. Sőt, a kórház után még a depimből is kigyógyultam valamennyire, pedig nem is amiatt kerültem be :) Jaaj az a csodálatos infúzió..:) Közel egy hónapja nem bringáztam, nem azért mert nem akartam, hanem mert nem lehetett (várni kell, hogy gyógyuljon a seb), anyáméknál lábadoztam, kb két hétig nem ültem le sehová (próbáljátok csak ki, nem könnyű ha csak állhatsz vagy fekhetsz, de azt is csak bizonyos pózban!) volt egy diplomaosztóm (olyan volt mintha tetőtől talpig nejlonzokniban ültem volna 40 fokban harry potternek álcázva, a szagom is olyan volt utána kb), családi ebéd igazi vidékről hozott alapanyagokból készült aranysárga tyúkhúslevessel stb hmm, baromi nagy csoporttársas buli, hűű de nem kellett volna, de nagyon jó volt! Továbbra is interjúhegyek, hogy ne unatkozzak és és végül ma végre felhívtak, hogy felvettek! Két hét múlva kezdek! Azt hiszem eljött a fordulópont és véget ért a szerencsétlenség szériám. Legalábbis remélem, mert már túl sok volt belőle. Bár a magánéleti része nem változott a dolognak, de az élet megy tovább, azt mondják. Ha nem, hát nem, nem tudok már mit csinálni, erőltetni nem lehet, legfeljebb beletörődök. Úgyhogy ez van, ma megyek vissza a világvégére, itthagyom a lábadozásom szinterét, mától nincs adsl, kábeltévé, viszont ott a két tesóm akik majd szórakoztatnak :) Ééés végre lesz munkám! Lefénymásoltam ma az összes papírom, kértem a postán erkölcsi bizonyítványt, már csak a céges dokihoz kell elmenni, hogy kivizsgáljon és van még két hetem, hogy lakhatóvá varázsoljam az új otthonom mielőtt elkezdek dolgozni, persze mindezt nulla forintból. De így azért már jobb, hogy tudom, hogy nemsokára ismét kereső ember leszek. Megcsinálom! :)

Ma már a drágaságos paripámmal fogok egy szobában aludni végre, ha még megvan. Valamikor majd a Puchot is átcsoportosítom ide és akkor éldegélünk édeshármasban. Apropó, azt hiszem lesz helyünk két kiscica számára (de egynek biztos). Ha valaki rendelkezik ilyesmikkel, akkor majd szóljon. De ezt majd egy picit később, majd fizu után.

Július 4. - Függetlenség napja :(

Aznap összeomlott a világ.
Négy és fél év után vége...
A dátum meg a sors fintora.

Egy nap alatt oda lett minden ami fontos volt. Még most sem fogtam fel. Hogy történhetett ez?! Hiszek még a csodákban, reménykedek, hátha, de egyre inkább úgy tűnik, hogy szilárd az elhatározása és én nem tehetek már semmit. Csak várok és belehalok. Közben fel kell építenem a nulláról egy új életet. Munkát találni, visszaköltözni tesómékhoz, saját macskát szerezni, kijönni a depiből és közben reménykedni, hátha csak egy rossz álom ez az egész.

Olyankor mi van, ha odavész a tökéletes társ? Szívás.

A Puch meg szerintem eladó lesz.

A blog meg valószínűleg szünetelni fog. Pedig jó lenne terápiás célra használni, de nem lehet.

Valaki meg szóljon a rendezőnek, hogy jól jönne egy kis deus ex machina! kösz!

Önként és dalolva

Ma megyek és találkozom idegen emberekkel, akik eligazítanak, ugyanis a héten önkénteskedni fogok, mint bringás lótifuti. Az érettségi után beültem egy misére (az nem nagyon jött be), most a diploma után inkább valami produktívabbat választottam, hogy letudjam a tartozásomat a társadalomnak. Végülis időm mint a tenger. Remélem azért nem kell sokat menni, mert a térdem nincs valami jól. De nem számítok nagy melóra, különben nem is jelentkeztem volna :) Úgy látszik mostanában rákaptam az ingyen munkára. Passauban is ingyen dolgoztam, ha úgy vesszük (utiköltség) és az ráadásul baromi fárasztó is volt. Mindenesetre kiváncsi vagyok, hogy hogy lesz ez az egész.

Mibe fogadunk, hogy meg fogok ázni? Csak mert ugye tegnap takarítottam bringát és láncot és ilyenkor mindig elázok a takarítás után pár nappal. Mondjuk ma a puchhal akarok menni, mert bringásbiztonság szempontjából elég hirhedt helyen kellene lakatolnom (nem a bme:) és oké, hogy U-lakat, de ilyenkor szívesebben megyek a puch-al. Az meg ugye esőben kihívás.

Nagytakarítás

Letakarítottam a nagy benga állatot montit. Persze még a harmadánál se tartottam a lánctisztításnak amikor elfogyott a zsíroldóm vagy mi a fene az. Pedig úgy emlékeztem, hogy nemrég vettem és mostanában kicsit elhanyagoltam a takarítást, tehát kellett volna még lenni benne. Egyébként most, hogy már három bringát kell rakosgatni az erkélyen, még körülményesebbé vált ez a láncpucolás meg bringafényesítés és még kevésbé van hozzá kedvem. Már kettőnél is szűken voltunk, úgyhogy az outit kénytelen voltam fejjel lefelé beállítani addig is a szoba közepére. Szerencsére nem látta senki :P Gondoltam rá, hogy leviszem addig az utcára, de nem volt kedvem szalonképessé varázsolni magam csak ezért. A takarítás után viszont muszáj volt, mert könyékig fekete pöttyös lett a kezem. Meg kellene már tanulni szétszedni a láncot, biztos sokkal egyszerűbb és tisztább lenne a folyamat.

Vannak előnyei annak, ha az ember az elsőn lakik - pl nem kell sokat cipelni a bringát - de én szívesen lemondanék erről, ha cserébe nem lennének mindenféle rettenetes ragadozók az erkélyen.  Ráadásul egy nagy lombos fa is van előttünk és meggyőződésem, hogy arról átmászik mindenféle undorítő élőlény (elsősorban nagy színes pókok) az erkélyünkre. Ma is majdnem infarktust kaptam egy különösen kifejlett és szines példánytól. Legutóbb csaknem egy hétig száradtak kint a ruháim, mert nem mertem őket beszedni, miután megláttam, hogy az egyik pólómon szaladgál egy mikroszkópnyi nagyságú pók :D Cigizni is ritkábban járok ki mostanában. Bringát takarítani is csak alapos terepszemle és némi seprűvel hadonászás után mertem kimenni. Ez az utcáról elég viccesen nézhetett ki. Éljen ugye az első emelet :) Tudom, hogy nem bántanak, meg szerencsét hoznak, de maradjanak csak azon a két négyzetméteren kívül. Annyira gáz arra kilépni az erkélyajtón, hogy egy nagy pókháló van a pofádban - persze itt jön némi visítozás és ugrálás, hogy úristen pók ért hozzám (ne adj isten rajtam van). És ezek pofátlanul egy nap alatt odaköltöznek. Este hazaértem, kitettem a bringám, reggel a két bringa közt volt egy pókháló.

Sablont is cseréltem ma, de így se lett sokkal jobb. Az előzővel egyszerűen nem tudtam megbírkózni, rendbe szedni, úgyhogy inkább kattintottam kettőt és csere. Már csak rá kellene jönni, hogy a fejlécet hol kell lecserélni, találni vmi jó képet, de ehhez ma már nincs kedvem. Holnap is el kell foglalnom magam valamivel. Az egész napos álláshirdetés-böngészés nem valami szórakoztató.

Római

Tegnap elhatároztuk, hogy kimegyünk a rómaira, mert már ezer éve nem jártunk arra, na meg mert a Bíbic egy jó hely. Tőlem a római kb egy hídnyi távolságra van csak, úgyhogy az nem valami nagy kaland bringával és nem is elégítette volna ki a tekerésigényemet. Először kitekertem a ligetbe, hogy összeszedjem a barátnőmet és az ebet, aki még sosem vállalkozott ekkora útra (mármint az eb) és mégse kelljen neki egyedül jönnie a kutyával + bringával na meg az utat se nagyon tudta. Kényelmesen kb 25 perc alatt kint voltam a ligetben, onnan viszont visszafelé + kicsit tovább kb másfél óráig tartott az út. De olyan büszke vagyok a kis blökire, bírta rendesen. Többször megálltunk pihenni, meg lihegni, volt hogy toltuk a bringát egy darabon, mert mégiscsak egy kisebb testű kutya és nem az volt a cél, hogy teljesen kimerüljön. A bringaúton szembejövők szerintem anyázhattak rendesen, hogy ott szerencsétlenkedünk a blökivel, aki ugye mindig a szembesávban szaladt és nem nagyon akart jobbra tartani, de gond nélkül megérkeztünk. Bár az UVH-n nagyrészt csak tolva tudtunk menni, anélkül hogy nagyon feltartottuk volna a forgalmat. Odafelé észrevettem, hogy a csomagtartótáskám alján van több szakadás is (de mitől??) illetve, hogy jó rég volt rendberakva a traktor, mert elég darabos a mozgása, valamikor le kell dzsuváznom mostanság. Ettünk ittunk jót mulattunk, csak szolidan persze és néztük a szebbnél szebb bringákat. Hétfő este volt ha nem tévedek és akkora volt a forgalom, hogy hihetetlen! A sok kerékfogós szar bringatároló szinte tele volt mindenhol. Láttam egy celebet is illetve két bazi nagy dzsipp is járt arra, amíg ott ültünk és próbálta kicentizni, hogy hogy fér el a leparkolt bringák közt. Oké, hogy szar a római parti út, na de basszus azért ezt nem tudom megérteni, hogy mi a francnak kell ekkora batár dzsippel közlekedni. Ahogy hallottam körülöttem se nagyon értették. Nem maradtunk valami sokat, mert el kellett érnünk Aquincumnál az utolsó vonatot, mert sötétben ezt a kutyás mutatványt megismételni eléggé veszélyes lett volna, na meg az eb is kifáradt már és gondolom az se lett volna túl jó, ha másfél óráig tart a hazaút. Kiérni az állomásra egy kaland volt. Két-két lámpát égettem elöl is hátul is és úgy éreztem, hogy itt még azt se bánnám, ha rajtam lenne a kukásmellény. A két első lámpám folyamatosan égett és alig láttam valamit, nagyon zavart. Jó volt ha épp jöttek hátulról, mert akkor világítottak nekünk. Ez ott volt, hogy kijön az ember a rómairól a kishídon és akor ott megy tovább egyenesen a töltés mellett. Az úton nyilván nem tudtunk menni, mivel balról futott a kutya a bringa mellett és hát ugye az úgy nagyon para, főleg sötétben. Szerencsére volt az út mellett egy széles földsáv, ahol elfértünk. Elég buckás volt, de a célnak megfelelt. A buckákat meg úgyse láttuk, csak éreztük :) Vonatra fel, barátnőm elszalad pisilni gyorsan amíg fent vagyok (mert én csak egyet mentem) és tudom fogni a kutyát. Na itt nagyon feléledt az eb, mert úgy elkezdte ugatni a vonaton tartózkodó másik - nála egyébként ötször nagyobb és tök békés - kutyát, hogy alig tudtam rávenni, hogy viselkedjen :) Na amíg én vele bírkóztam, addig eldőlt a bringám és a már amúgy is repedt elsőlámpa tartókonzolja megadta magát. Nagyon szomorú vagyok.

A napi mérleg: észrevettem, hogy szakadt a táskám alja, letört a lámpatartó izém, találtam egy kilométerórát, felfújtam négy kereket, megálltam egy defektnél, hogy kell-e segítség, láttam híres embert, megnyomorgattam ezt a kis édes négylábú szörnyeteget és nem jött a kaller a desirón. Szóval jó volt :)

Corvintető

Voltunk szombaton a Corvintetőn. Jobb volt, mint amire számítottam, bár olcsónak nem mondanám. Viszont két ismerősömet is felfedeztem a pultban, szóval én nem panaszkodhatok a kiszolgálásra (ami egyébként a pult más részein elég lassúnak tűnt). Arra kell figyelni, hogy véletlenül se kérjen az ember 3 centes rövidet az 5 centes helyett, mert csúnyán rá fog fizetni. Pl. feles tequila asszem 750 volt, 3 cent viszont 600. Ilyesmi arányok voltak. Viszont az öt cent az öt cent rendesen, ezt (is) szeretem a Szódában és ezt jó szokásukat szerencsére áthozták ide is. Az üdítő baromi drága lehet, mert megdobta rendesen a számlát, amikor valami kevert italt kértem rövid helyett, úgyhogy ezért már csak rézangyaloztam egy idő után. Nagyon nagy pozitívum, hogy van rézangyal és nem csak gyagyi fütyülős „szeszesital” barack, mint a legtöbb helyen. Imádom a mézes ágyas meggyet! :) Készülhettek volna több székkel, mert baromira kevés volt a hely fent. Mivel mi elég korán odaértünk (kilenc körül) ezért még sikerült viszonylag kevés ácsorgás után asztalt szereznünk na meg persze székeket hozzá. De már akkor is nehéz feladat volt, később pedig egyenesen lehetetlen. Úgy kellett őrizni az üres székeket, amíg vki elment mondjuk a pulthoz rendelni, hogy csak na. Épp hogy felálltak róla és máris öten ugrottak oda, hogy szabad-e ez a szék.

Összességében én jól éreztem magam. Jó társaság, jó pálinka..:)

Utána átmentünk egy szar helyre bulizni, amit utálok és ahová kétévente egyszer teszem be a lábam, de meglepő módon ez se tűnt most olyan szörnyűnek. Rengeteg rég nem látott ismerőssel találkoztam, ami baromi jó volt. De hiába volt minden, zárt helyen nem lehet ilyenkor megmaradni, úgyhogy viszonylag korán el is indultunk haza. Kettőkor már a házunk melletti MacDrive-ban álltam sorban gyalog a kocsik mögött megint.

Jah gyalog voltam egész este kivételesen. Olyanokat láttam amiket már rég elfelejtettem (csodálatos aluljárók és hozzátartozói stb) szóval a bringa nagyon jó dolog.

ÁV utoljára

„Als Assistent der Geschäftführer eines Reiseveranstalters sollen Sie die operative Budgetierung und Werbeplanung eines Reiseproduktes übernehmen. Wie gehen Sie vor und was haben Sie dabei zu beachten?”

Leginkább a Budgetierungtól és kalkulációs tételektől paráztam, úgyhogy eléggé megijedtem amikor megláttam a címben a Budgetierung szót. Ennek megfelelően csak a Werbeplanungra koncentráltam, amiből ugye ki lehet dumálni magad. Szerencsére a Budgetierung témát sikerült hanyagolni.

Prezentációra még szerencse, hogy nem készültem nagyon, mert így is csak az első diáig jutottam el (amin a cím volt), utána meg kérdezgettek, úgyhogy nem beszélhettem arról amiről akartam. Pedig tök jól nézett ki, egy kedves cm-esnek köszönhetően lett szép hátterem.

Így visszagondolva, elég égő dolgok hagyták el a számat, nyelvtanilag és tartalmilag is. Na meg voltak ilyen kisebb black outok, mint pl, nem jutott eszembe, az hogy a hatoson kívül melyik másik EuroVelo út megy még át Magyarországon (tizenegyes ugyebár, lesúgta az opponensem, tök jó fej volt) amin eléggé meglepődtem ott hirtelen. De olyan alap dolgok után, hogy nem jutott eszembe az a szó, h szpozor, illetve az újságíró németül, már meg se lepődtem semmin. Ezeken úgy ledöbbentem, hogy csak na. Na mindegy, a lényeg, hogy megvan. Ha nem zavarna, hogy beégtem ezzel-azzal, akkor még akár azt is mondhatnám, hogy tök jó volt, mert baromira kedvesek voltak és segítőkészek, de tényleg.

Papírom már van róla, vissza nem adom! :)

Rögtön a papír mellé mellékeltek még egy utolsó csekket is azért (talárbérlés a diplomaosztóra). De ez már nem érdekel, megvaaaan!

Kb 45-en voltunk államvizsgázni összesen (+/- 1), az első nap mindenkit átengedtek, a második nap más bizottság volt, három embert meghúztak (kettőt tőlünk és egy tavalyit) na ez a hír eléggé ijesztő volt nekem, aki az utolsó napon mentem. Harmadik nap (ismét az első bizottsággal) csak egy embert húztak meg (tavalyit). Illetve pár embernek az államvizsga előtt néhány nappal derült ki, hogy mégse engedik vizsgázni. :(

Egyébként elég hülyén éreztem magam talpig csiniruhában, hónom alatt a bukóval és a kesztyűvel :D De megoldható, lehet ilyenkor is bringával menni. Igaz a wcben átöltözés nem túl vonzó, de jobb mint tömegnyomorogni száz fokban a bkv-n és oldotta a feszültséget is rendesen.

Na szóval így ennyi volt kb. Erre gyúrtam évekig. Most kellene egy új terv. Meg valami munka, de hirtelen.

[Ide majd scannelek ha scanner közelébe jutok]

Na neeee..:)

Azt írják itt nekem, hogy közgazdászféleség (nem feleség, bár elméletben akár az is lehetnék :D) lettem...hihetetlen :D Szóbeli hármas, védés négyes. Mi lett volna, ha nem két napot tanulok rá, hanem hármat? :)

Most megyek pótolok némi alvást (utsó péntek kimarad) aztán meg lesz valami ünneplős banzáj a szigeten elvileg. De nem az a fajta amit én szeretek (rétközepén pokrócon döglős, ivós, éjszakát átbeszélős, esetlegesen cha-cha-chában végződős), hanem ilyen holdudvaros csoporttársas. Ebből az csoporttársas rész az tök jó, de én inkább a réten ülnék. Na majd meglátjuk magamhoz térek-e addigra egyáltalán.

A többit majd később.

Nagygenerál nekem

Először is tegnap kb öt órán keresztül ültem a gép előtt mint egy megszállott és percenként frissítettem a mailboxom, mire este 10 után(!) jött az eredmény, átmentem számvitelből!! Ráadásul hármassal :D Úgyhogy pénteken mehetek államvizsgázni! Amire még semmit sem készültem persze. Még a prezentációm sincs meg, de azt ma tuti megcsinálom és akkor marad még két nap az egyebekre.  Ami nem olyan jó hír, hogy két embert továbbra sem engedett át. Ebből egyik a haverom, akivel nekem kellett ezt közölni...

Reggel végre eljutottam fodrászhoz, úgyhogy megvolt a birkanyírás. Rámfért, mert kihagytam pár időpontot mostanában. De ismét pistike lettem, ami nyáron baromi jó dolog ám :)

Utána beugrottam a Pajtába pólóért, lett is nekem egy szép piros. Még csak 10 óra volt kb, de elég nagy volt a forgalom. Szóval szerencse, hogy reggeli időpontot kaptam a fodrásznál (amit egyébként utálok), mert különben tuti nem keltem volna fel ilyen korán és akkor ki tudja, lehet hogy már nem jutott volna piros, más meg nem kellett volna.

Miután még a közértbe is beugrottam hazafelé, szembesültem némi logisztikai problémával (mivel a puchra nem lehet pakolni), de megoldódott.

Itthon erőt vettem magamon és befestettem a hajamat is. Jobb ezeken egyszerre túlesni. Szóval nagygenerál megvolt. Holnap még a körmeimet is levágom :D

A puch továbbra is kényelmetlen és baromi lassú, azért mert nem lehet úgy gyorsan menni, hogy nem vagy biztos benne, hogy meg tudsz-e majd állni. Hogy lehetne ezt orvosolni? Mert már baromira idegesítő. Viszont legalább nem izgultam a fodrásznál, hogy ellopják, amíg nyírnak. Azért is mentem azzal :)

Hazafelé láttam a piros konténert a berlinin (reggel még nem volt ott) amit ma le tudtak úgy tenni, hogy ne foglalja el az egész bringagyalogutat. Sikerült a ház fala mellé lerakni (és ma már nem hosszában, mint tegnap), így csak a teljes járdát foglalja el és a bringaút kis részét, de lehet kerülni. A lényeg, hogy látom a szándékot. Pedig odafelé úgy voltam vele, hogy ha megint az lesz mint tegnap, akkor bepróbálkozom a köztereseknél, hátha. De erre most szerencsére nem volt szükség.

Az amúgy normális, hogy mostanában kómába esek minden nap? Ma délután is beájultam kb kettőtől ötig, tegnap délután is aludtam, pénteken is...szal mindig, amikor reggel 8-ra vagy 9-re kellett mennem valahova. Tudom, hogy nem bírom a korai kelést, de hogy ennyire bekómázzak tőle délutánonként mint valami csecsemő vagy mint valami öregember..ráadásul értékes időt vesztek vele. Biztos megint valami front lesz. Az egyiknél mindig ilyen beájulós vagyok, ezt már megfigyeltem.

Közjáték

Tegnap, Körút, Nyugati, gyér forgalom. Állok a belső sávban a négyeshatos zebrájánál található lámpánál (mert utána még beljebb kell sorolnom a Bajcsyra kanyarodó sávba). Mellettem megáll a külső sávban egy autó, lehúzott ablak, kevésbé bizalomgerjesztő ember kiszól nekem belőle:

-Hé te! (gondolkozom gyorsan, hogy mi lehet, bökhettem-e valakinek a csőrét, esetleg, hogy a podmaniczkynél beálltam a sor elejére, de nem találtam semmi különös eseményt, hát akkor lássuk mit akar)
-Tessék.
-Ugorjál ki a cipődből de gyorsan!* (mellette a kevésbé bizalomgerjesztő barátnője sikong a nevetéstől, ennek hatására értékeltem úgy, hogy ez biztos egy viccelődős helyzet)
-Merthogy? (mosoly)
-Mert kell. (még nagyobb viháncolás az anyósülésen)
-Jaa, ugrorj csak ki az autódból! (vigyor és balra el) - Na nem mintha kellett volna :) Összességében a tanulság, hogy nem vagyok valami frappáns.

(*Ez könnyen lehet, hogy valami általam nem ismert szleng. Pl olyasmi lehet, mint amikor anyukám kiskorunkban, mindig azzal fenyegetett, hogy "leveszem a papucsom!" Persze sose vette le ilyen célból :) Cipős szlengben nem vagyok otthon.)

Ma, számvitel vizsga után, hazafelé a Berlinin már megint odab*sztak a bringaút közepére egy konténert, ugyanoda ahol mindig ráparkolnak vagy rárakodnak. Csak most nem kék volt, hanem piros és voltak ott emberek, akik oda tartoztak a konténerhez. Az egyik épp egy láncfűrészt próbált beüzemelni. Megállok, egész napi feszültség, jó nagy aztaqvaéletbe, mert persze kerülni egyik oldalról se lehet úgy tették oda. Na akkor legyen:

- Elnézést, muszáj minden egyes nap valamilyen konténert idetenni a bicikliútra?
- Hát amíg az építkezés tart, addig biztos igen. (hehe)
- Le lehet ám tenni az autóútra is, ott is biztos nagyon örülnének neki...
- Muszáj minden nap biciklizni?

Tanulság, mások se túl frappánsak hirtelen.

Azután jobbnak láttam elindulni, mert a láncfűrész is beindult időközben, meg többen is voltak és kezdtek éledezni a meglepetéstől, hogy valaki idegen, ufószerű biciklista beleszólt az ő dolgukba, én meg csak ennyit akartam úgyis. Egyébként baromi idegesítő egy ház, emiatt kerestem elő a parkolós matricáimat, csak mindig lusta voltam megállni. Mindenesetre a közteresek számát a múltkor beírtam a telómba.

Amúgy ma reggel éhgyomorra a mindenteldöntő vizsgára menet új egyéni csúcsot döntöttem. Magam is meglepődtem. Ami még durvább, hogy hazafelé is tudtam tartani, pedig a visszaút jóval lassabb (több a lámpa + a lassítós hely). Mire nem képes a feszültség... Még pár óra és minden eldől, ivócimbora beizzítva, remélem nem lesz rá szükség, de nagyon para.

Igen vagy nem?

Holnap mindent eldöntő utolsó utáni alkalmas számvitel vizsga. Ha sikerül, akkor pénteken mehetek államvizsgára (és lesz kerek három napom felkészülni rá), ha nem sikerül, akkor sosem lesz diplomám, marad a diákhitel tartozás a semmiért. Hogy be vagyok-e szarva? Ááá, dehogy.

Vissza az itthoni őrületbe

Tegnap feléledtem a 24 órás kómámból, amit az utazás és a meló okozott és félve bár, de bemerészkedtem a főiskolára, hogy mi újság van. Nem értem vissza a hétfői buchführung vizsgára, ami elég gáz. De mint kiderült, akkor is csak két embert engedett át (kb 8-10-en szenvedünk még ezzel a tárggyal) úgyhogy lesz még egy alkalom. Igaz, hogy 25-én és az már a legeslegutolsó. Ráadásul 27-28-29 államvizsga, tehát a tanszéken is kivannak idegileg, hogy miattunk nem tudják rendesen megcsinálni a beosztást. De minden rendben. Mehetek erre az utolsó vizsgára, megcsinálták az államvizsgabeosztást (az utolsó napon megyek, köszönöm!!) és megkaptam a diplomamunkám értékeléseit, ami meglepően jó volt, úgyhogy egy kis sikerélményt is elkönyvelhettem. Legszívesebben benyomnám ide, mert olyan büszke vagyok rá :) Holnap angol szóbeli (szakmai) záróvizsga, háát lesz ma még mivel foglalkoznom. De azon nem múlik semmi. Csak 25-én tegyek csodát, az a lényeg.

Tegnap a traktorra ültem, mert úgy éreztem, hogy most arra van szükségem. Annyi katasztrófa történt már velem mostanában és úgy kivagyok/voltam, hogy inkább biztosra megyek. Nagyon fura volt! Pedig max 2-3 hete nem ülhettem rajta. Az első furcsa dolog az volt, amikor megfogtam a kormányt és hű de széles. Nem nyomott a nyereg és nem okozott minden egyes úthiba komoly altáji fájdalmat. A V-fék pedig egy csodálatos találmány! Ezt tesztelhettem is persze, mert megint kiálltak rám egy kapuból majdnem, úgyhogy satufék megvolt. Oútival becsúsztam volna elé. Aztán vannak ilyen apróságok, mint csengő, kulacstartó, csomagtartótáska (szabad háttal bringázás a melegben) meg ilyesmik. Azt nem is említve, hogy nem kell állandóan magam elé bámulnom, hogy milyen úthiba miatt fogok elesni, hanem sokkal jobban tudok többfelé nézelődni. Szóval vannak ilyen dolgok. De ott van az is, hogy olyan volt, mintha egy helyben mentem volna egész úton. Aztán (még nem nagyon fordult elő velem ilyen) de lekoccoltam egy visszapillantót a körúton a motorossávban. Hú de égő volt! Egyébként nem lett semmi baja, sűrűn elnézést is kértem, de akkor is égő volt. Ez a kormány...nehéz volt felmérni a széleit a másik után hirtelen. Sokat lépcsőztem tegnap és majd beszartam a bringa súlya alatt (mondjuk meg volt pakolva, de az mindegy). Meg olyan ormótlan nagy darab az egész. A másik meg olyan kecses, csinos, kényelmetlen, kevésbé biztonságos, de egy kihívás! :) Bár azt hiszem, most egy darabig maradok a jól bevált öreg traktornál.

Jah és a kedvenc ebem beteg, mindjárt meg is kérdezem, hogy jobban lett-e mára :(

Káosz és rohanás Passauban

'Dezsávű'

Szombati esés kiheverve, ma visszaültem a bringára. Nem a montira, hanem a puchra, ami ledobott magáról (a kis genya!). De nem adom fel, tovább kóstolgatjuk egymást, ez már harc és én élvezem! :)

Szigorlat ma. Tegnap kiderül, hogy mégsem szóbeli. Tegnap este kiderül, hogy mégsem abból lesz amiből, hanem csak az egyik feléből. Szerencsére nem szokásom előre tanulni, úgyhogy nagy baj nem történt. Csupa jó hír, puccparádé elmarad (mert írásbelire minek, szal bringa jöhet) és még tanulni se kell annyit. Mire beértem (kb 25 perccel a vizsga előtt) már csak a második padban volt hely, mire elkezdtük előreültettek az első padba. Jól kezdődött. Na az a hely nem volt annyira alkalmas a kooperációra, de szerencsére ez ment magamtól is úgy ahogy. Bár ennél a tanárnál sosem lehet tudni. Ha ez sikerül, akkor már "csak" a számvitel marad az államvizsgáig, illetve egy angol szóbeli záróvizsga, de az nem számít annyira.

Hazafelé kicsit borús az idő. Remélem nem ismétlődik meg a szombat és nem az eső utáni vizes úton kell mennem hazafelé és nem taknyolok el valami sinen. De megismétlődik, azzal a különbséggel, hogy szinte végig vizes úton kellett mennem, míg a múltkor csak a finishben kellett. Tehát a múltkor csak egy sinen kellett átmennem, most meg három helyen, abból az egyik egy vasúti átkelő sok sínnel. Nagy vizuális és mindenféle képességeimmel látom magam megint a földön feküdve sarasan, úgyhogy kb 7 km/h-val közelítettem meg a kritikus helyeket. Ami már csak azért sem volt nehéz, mert megint nem volt fékem, szal nem tudtam volna akkor se gyorsan menni ha akarok. Ez a felni nagyon szar, nem is csodálom, hogy nem mindig bírja a fék (ilyen fényes, csúszós valami). Mondjuk most bazinagy pocsolyákon gázoltam át, úgyhogy nem kicsit volt vizes minden, de azért gáz, hogy esős időben nem tudok megállni, csak lassítani, azt is csak nagyon kitartóan. Pedig a múltkor  esőben is jó volt viszonylag.

Útközben vettem 170 kemény magyar forintért fekete szigetelőszalagot, mert hazafelé már a kormány egyik feléről a térdemig lógott le az 'eredeti' betekerés. Minimal design jeee.

ui: a csirkés tacos pizza, nem annyira finom mint gondoltam.

Ááá hagyjuk...

Az rendben van, hogy most ilyen nagy váltásos/válságos átmeneti időszak jön meg ilyenek, tudtam ezt előre, fel is voltam rá készülve, de mikor jön már az a rész, hogy valami jó lesz? Mondjuk legalább két dolog egyszerre. Pedig nincsennek nagy igényeim tényleg. Csak szeretnék már a helyemen lenni.

Egyébként ma megbuktam számvitelből. Megint. Ez is hogy került egyáltalán az életembe? Én nem is értem.

Felmosórongy

Úgy érzem a tegnapi nap nem az én napom volt. Először is megint voltam egy felesleges interjún, ahová már bringával mentem, mert már nem érdekel, nem vagyok hajlandó többet rohadni a bkvn. Eddig minden oké volt. Interjú után irány a liget, mert még volt vagy két-két és fél órám a következő programomig (számvitel tanulás a többiekkel nyamm). Itt összefutottam a barátnőmmel és a kis büdös döggel :) Erről elég is annyi, hogy az ölembe borult egy üveg alkoholmentes sör. Már itt éreztem, hogy ma is jobb lett volna, ha fel se kelek. Úgy néztem ki mint aki bepisilt. Persze az alkoholmentes sör is majdnem olyan büdös mint a sima. Na akkor lemondtam a délutáni tanulást (meg fogok bukni vazz) merthogy így mégsem lesz ez olyan jó. Kicsit döglöttünk még a ligetben, játszottam a kis hülyével (kutya) és vártuk, hogy essen az eső, mert dörgött. Csak nem akart esni, úgyhogy elindultam haza, gondoltam mindegy, legfeljebb menet közben ázok öt percet, az is van olyan jó, mintha a ligetben áznék. Jó is volt, csak rövid ideig tartott és eshetett volna jobban is, mert bazi melegem volt. Már a berlinin jártam, úgy 3-4 km-re otthonról, mikor is akkorát pereceltem, hogy el se akartam hinni. Ha nem arra járnék minden nap, ha nem tudnám, hogy a sín ilyenkor csúszik és vigyázni kell, ha nem ennek megfelelően közelítem meg óvatosan azt a bizonyos sínt, akkor azt mondom, hogy oké, megesik az ilyen. De így, áááá. Hát igen, megcsúsztam a sinen nem kicsit. Feltöröltem a földet rendesen. De most legalább a bal lábamra estem, tavaly a jobbat zúztam be. Ömlött belőlem a vér, próbáltam letörölgetni róla a sarat (mit nem adtam volna egy másfél literes ásványvízért, amivel leöntöm), próbáltam leragasztani, de nem sokat javítottam a helyzeten, úgyhogy felpattantam és siettem haza. Fél hét körül értem haza kb és kilenckor még mindig nem száradt meg a térdem, csak vérzett és vérzett én meg már szerettem volna elterpeszkedni az ágyban de így nem tudtam. Úgyhogy végül rávettem magam arra, hogy bekössem a sebet. Gondolom most nagyon beleragadt a géz. Lassan felkelek és jöhet a horror.

Az, hogy visszaülök a traktorra, az tuti. A kérdés, csak az, hogy vajon ez már holnap összejön, vagy megint bicegős leszek, mint a múltkor. Remélem az éves vizitem a balesetin most elmarad. Még folyik a kárfelmérés, de ez most nem tűnik olyan gáznak, mint a tavalyi perec. Persze rohadtul fáj.

Szájszag. Izzadságszag. Seggszag, hónaljszag. Eltipornak.

Ma ezt a Tereskova számot dúdolgattam magamban elég sokat. Békávéra kényszerültem, mert ma volt a második körös állásinterjú. Még szerencse, hogy egy ilyen koránérkezős hülye vagyok, mert 10-re kellett mennem az Infoparkba, de már 8:50-kor a Népligetnél voltam és vártam a 103-as buszt, ami pár perc múlva jött is. Gondoltam, hogy hű ezt most nagyon elszámoltam, extra korán fogok odaérni, de mindegy, majd még üldögélek, cigizek, beazonosítom az épületet, elmélkedek stb. Elmondanám, hogy kb 9:30-ra értem át a busszal a Lágymányosin. Nem lennék 103-as buszvezető. Unalmamban nézegettem, hogy hányan ülnek egy autóban azok közül, akik miatt itt rohadunk a dugóban. Egész út alatt két olyan autót láttam amiben ketten ültek, a többiben egy darab ember pöffeszkedett. Rengeteg bringás rakta a bringaúton, nekem megint csak az irigykedés maradt.

Ez az interjú most nem volt olyan jó, mint a múltkori nem tudom, hogy sikerült-e. Elég hülye irányba ment a beszélgetés. Remélem összejön azért.

Jah és nagyon durva jégeső volt itt kb 10 perce. Kiskorom óta nem láttam ilyet.